Gyógypedagógusi reflexió a MONDO kapcsán

A Budapest III. Kerületi Csillagház Általános Iskola és EGYMI-ben októberben indul a tesztelés. A kollégák, akik a témakörök kialakításánál is asszisztáltak a TASZ-nak, most a módszertani lehetőségeket keresik, formálják a közös Csillagházas koncepciót, hogy hogyan lehet az intézmény mindennapjaiba, a tanmenetekbe, majd esetlegesen hosszú távon a tantervekbe elhelyezni a játékot, illetve annak témáit.

Első pillanatban az intézmény pedagógusai számára is döbbenetes volt a kártya által közvetített „sötét világ”. A szegregált intézmények – belső empatikus, védő-óvó közegük által – néha valóban el tudnak távolodni a külső világtól. Ezen segíthet például a TASZ-szal való kommunikáció, egy közös projekt, mely rákényszerítheti az iskolát és a pedagógusokat, hogy reflektáljanak saját munkájukra és vizsgálják felül azokat a koncepciókat, melyek nem a valós társadalmi helyzetre készítenek fel.

Annyi biztos, hogy kompetens kezekbe kell adni a játékot, mindent nagyon át kell gondolni. A pedagógusoknak nemcsak a jogi hátteret, hanem a gyermekek előzetes ismereteit és tapasztalatait is nagyon kell ismerniük. Tudniuk kell azt is, milyen formában „tálalják” a tanulóknak azokat az elsőre érthetetlen és rémisztő helyzeteket, melyet a játék lefest.

A Csillagház pedagógiai programjában rögzített elsődleges célja, hogy a „tanulók állapotuktól függően jussanak el az önállóság általuk elérhető legmagasabb szintjére, optimális esetben legyenek képesek az önálló életvitelre…”

Optimális esetben! Tehát fel akarjuk készíteni tanulóinkat a lehető legönállóbb életre, az alkalmazkodásra egy optimális világban! A kezdetektől igyekszünk a viselkedésüket egy társadalmilag elfogadott irányba formálni. Megtanulják, hogy a helyes viselkedésre a felnőtt pozitívan reagál. Ha direkten akarok fogalmazni, célunk, hogy „jó emberekké, jó fogyatékos emberekké” váljanak, aki a lehető legönállóbbak, és akikkel a lehető legkevesebb problémája van a környezetükben élőknek. Megtanítjuk azt, mit várunk el tőlük, illetve Ők mit várhatnak el más emberektől. De valóban, mi is mindig azt kapjuk a környezetünktől, amit elvárunk? Mi nem kerülhetünk veszélyhelyzetbe? Az emberek viselkedése és az élet mindig kiszámítható?

Az egyik legmegdöbbentőbb felfedezés, melyre rájöttünk a közös munka során, hogy míg az alkalmazkodás fogalma kiemelt helyet foglal el szakmai dokumentumainkban, az önérvényesítés kialakítása deklarált célként néhol jelenik csak meg.

Meg kell próbálunk olyan személyiségfejlesztő eszközként tekinteni a játékra, amely segíthet kialakítani a balanszot az elvárt alkalmazkodás és az önérvényesítés és önvédelem! között. A pedagógus feladata, hogy egyensúlyt találjon a külvilág és a gyermek belső (érzelem) világa között és hogy felkészítsen olyan veszélyhelyzetekre, melyek a mi kis védett mikroklímánkban nem történhetnek meg. A játékban lefestett világ sokszor félelmetes, így hatalmas felelőssége van annak, aki ebből akar megmutatni valamit a gyermeknek. Alapvető elvárás a tanulók előzetes tudásának és az adott témához fűződő attitűdjének megismerése, illetve az eddigi tapasztalataik begyűjtése. A ráhangolódás; az érzelmi és ismeretbeli felkészítés a következő lépcsőfok. És ahogy bármely „nehéz” téma (legyen az tananyag, mese, vagy szituációs gyakorlat) feldolgozásánál, ebben az esetben is fontos, hogy a lezárás csak akkor következhet be, ha mindenkinél feloldható a nehéz szituációkhoz köthető kétség, rossz érzés és bizonytalanság.

Juhász-Vass Tímea